Fodor Ákos: A teremtmény éneke
új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk
Fodor Ákos (1945-2015) ebben a rövid versében a teremtmény lehetőségeit veszi számba. Teremteni nem tud, csak meglévő elemekből alkotni. De azt igen! Ránézhet, visszanézhet, és ezt az azóta szerzett tapasztalataival gazdagabban teheti meg.
A Jézus sírjához érkező asszonyokkal az angyal azt az üzenetet küldi a tanítványoknak, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd meglátják Jézust. (Mt 28,7) Pár perccel később Jézussal magával találkoznak, és ő ugyanezt üzeni velük a tanítványoknak, „hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.” (Mt 28,10) Térjenek vissza oda, ahol együtt töltöttek napokat, heteket, hónapokat, és a friss események fényében éljék út újra azokat a történeteket!
Néha mintha csak Isten hátát látnánk meg. Visszagondolva tudatosíthatjuk, hogy igen, ott volt. Elhaladt mellettünk. De felismerni csak a reflexióban (visszatükröződésben) tudjuk. Van ennek a tapasztalatnak egy gyönyörű leírása a Kivonulás könyvében. Az Úr hosszasan elbeszélget Mózessel, és végül ezt mondja neki:
„Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Azután így szólt: „De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára! Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok. Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!” Kiv 33,20-23
A lelki élet, az ima fontos eseménye lehet a visszatekintés. Egy régebbi múltba is, ahol tudom, hogy találkoztam az Úrral. És minden ima végén az elmúlt percekre is, hogy visszanézzek a megtett lépésekre, és tudatosítsam még egyszer, hogy mi is történt.
A mai imában kérjem meg az Urat, hogy vezessen vissza oda, ahová ő szeretne. Hagyjam, hogy emlékezetem keresgéljen. Nézzem, ami elém vetődik, és várjam meg azt a pillanatot, amikor az egyik emlékre azt érzem, hogy ez az. És ezt a pillanatot merevítsem ki egy 10-15 percre. Szemléljem, újra és újra. Az ima végén mondjam el az Úrnak, ami történt bennem, és kérdezzem meg tőle, hogy őbenne mi történt.
Köszönet Nagy Bálintnak Galileáért és Richard Rohrnak Isten hátáért.
