Jézus aki élt, aki meghalt és aki feltámadt: Ugyanaz.
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. (Jn 20,19-20)
A húsvéti idő egyik fontos szava a békesség. A zárt ajtókon belépve, Jézus így köszönti a tanítványokat: Békesség! Ez a békesség pedig, mint a következő szavakból kiderül, nem a háború, a veszekedés ellentéte, hanem a félelemé. Ne féljetek, azaz legyetek békességben, legyen bennetek békesség. A tanítványok amiatt féltek, mert nem ismerték fel Jézust, akivel három hosszú évet töltöttek, és aki nemrég meghalt a kereszten, amikor a zárt ajtón keresztül belépett hozzájuk. Lukács azt írja, hogy „megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak” (Lk 24,37). Jézus pedig éppen azzal nyugtatja meg őket, hogy elmagyarázza – megmutatva sebeit –, hogy ez ugyanő. Aki velük volt, akivel biztonságban érezték magukat, aki meghalt, és aki most itt áll: Ugyanaz.
Kezd a mai imát testérzékeléssel. Olvasd el az evangélium részt kétszer! Keresd, hogy mi szólít meg Téged benne! És ha tudsz, állj oda az élő, meghalt és feltámadott Jézus elé, és szemléld, hogy ő Ugyanaz.
Kép: Duccio di Buoninsegna ca. 1255 – 1319, Siena, oltárkép részlete
